Nemrégiben interjúvideókat néztem a japán start-up közösségből, Óhatatlanul csalódtam. A vezérigazgatók és alapítók a "siker titkairól" beszélnek. Hogyan lehet finanszírozást szerezni a befektetőktől és hogyan lehet hatékonyan skálázni. Amiről beszélnek, az nem rossz. De miért? Valahol van egy olyan érzés, hogy **az elmaradottság érzése**.
Sokan úgy beszélnek az üzletről, mint egy "játékról". Az elmélet arról, hogyan lehet nyerni. Hogyan lehet pontokat szerezni. Tudom, hogy olyan helyzetben vagyok, amikor nem mondhatok semmi idealisztikusat vagy szépet. De túlságosan hozzászoktam ahhoz, hogy a kockázati tőkebefektetők tekintetével beszéljek, Elvesztették szem elől a gyökerét annak, hogy miért is játszanak.
Amerikai típusú sikertörténetek importálása, Őszintén szólva nehéz, amikor az ember azt látja, hogy az emberek amerikai típusú sikerelméleteket importálnak és hasonló módon reprodukálnak. Persze vannak, akik azt mondják, hogy ők más módszertant használnak. De vajon tényleg "más"? Milyen hatással lesz ez a bolygóra és a társadalomra? Milyen hatással lesz a bolygóra és a társadalomra?
Az embereknek különböző motivációik lehetnek a munkájukhoz. De ha megnézem a kockázati tőkebefektetők által befektetett vállalatok csoportját, úgy érzem, hogy valahol **a sokszínűség eltűnőben van**. Különösen a B2B szférában, A legtöbb termék csak a "hatékonyságot", a "reprodukálhatóságot" és a "méretarányt" nézi. Olyan ez, mint egy versenyfutás az emberi "pazarlás" kiküszöbölésére.
Nézze meg a jelenlegi helyzetet az Egyesült Államokban, Tényleg erre szeretnék törekedni? Számomra ez már nem vonzó. Úgy értem, már **belefáradtam**.
"Először pénzt kell keresni" - mondták nekünk mindig. De nem elég már ez is? Start-upok, amelyek pénzt keresnek. Nem hiszem, hogy ennél többre van szükségünk.
A jövőben olyan üzletre van szükség, amely az emberek fejében szellősen száguld. Olyan, amely nevetést, marginalitást és nyugalmat teremt. Ezek az apró dolgok biztosan a következő kiindulópontjai lesznek ennek a társadalomnak.