Amit most próbálok tenni Boobyval, az egyszerű. Visszahelyezni az "emberi elme tervezési filozófiáját" ismét a mérnökök kezébe, egy olyan korban, amikor a mesterséges intelligencia és a kapitalizmus teljesen egyesül. Ha a kód mozgatja a társadalmat, akkor én a kódba áramló ötleteket akarom humanizálni. A Booby az a médium, amelyen keresztül ezt megtehetjük.
Az AI-ipar és a start-upok ma istenként hisznek a hatékonyságban, a méretarányosságban és az optimalizálásban. Egymás után jönnek létre a hasznos termékek, de nem bírom nézni, ahogy az alkotó oldalon dolgozó emberek elhasználódnak. Mi meg akarjuk törni ezt a ciklust, és ez a mérnökökön múlik.
"Az emberség nem egy tulajdonság; ez a központi folyamat." Az emberség nem lehetőség. Nem egy kiegészítő funkció. Ez egy olyan mag, amelyet már a tervezés kezdeti szakaszában be kell építeni. Nem csak a hatékonyságról van szó, hanem helyet kell hagyni a játéknak, a mozgástérnek és az érzelmeknek is. Hagyjuk, hogy a mesterséges intelligencia megtanulja az emberi ellentmondásokat, és ne csak dobálja őket. Ez az, amit Booby támogat - Humanity Injection.
Nem hibáztatom a mérnököket. A mérnökök valahogy olyanok lettek, mint a "tőke termináljai", pedig eredetileg közvetítőknek kellett volna lenniük a teremtés és az etika között. A tökéletes mesterséges intelligencia-optimalizálás korában szerintem eljött az ideje, hogy feltegyük magunknak a kérdést: "Miért alkotunk?" és "Kinek a boldogságához vezet ez?".
Booby küldetése nem az, hogy a mesterséges intelligenciát közelebb hozza az emberekhez. Hanem az, hogy a mesterséges intelligenciát bevonja az emberi boldogságba. Nem a hatékonyságot akarjuk mérni, hanem azt, hogy mennyi érzelem marad meg. Lehetővé akarjuk tenni a mérnökök számára világszerte, hogy ne a munkához, hanem az élethez írjanak kódot. Az erre vonatkozó ötleteket továbbra is ide fogom beágyazni.